Zabhegyező című fogalmazásom

A zabföldeken is túl…

A felnőtté válás… hát igen, ez az időszak minden ember életében a legnehezebb, még Holden Caufieldnek is, a történet főszereplőjének. Ez az időszak, amikor a kisgyermek elveszti a gyermeki énjét, bekerül a nagy semmibe, keresi az utat, hogy felnőtté váljon és elérje céljait. Ez az út mindenkinek más. Valaki az egyéniségével, tehetségével akar kitűnni a többiek közül, és van, akik szabadnyelvűségükkel vagy más egyéb módon.
Holden Caufield nekem olyan volt ebben a könyvben, mintha én magam lennék. Teljesen tudtam azonosulni a szereppel, mivel ő is hasonlóan gondolkodik, mint a legtöbb kamasz –például én-, de mellette úgy érzi, hogy ő más. Holden képes felismerni a világ hamisságát, amiben él, és tudja, mi kéne tennie, hogy jobbá tegye a világot. A kamaszok általában úgy érzik, mintha ők lehetnének a világ megmentői. Kész ötlettárak egészét tudják felmutatni, hogy mit kellene változtatni a világon. Holden Caufield egy egyéniség és tehetséges is, bár a tehetségét sohasem fogja tudni kamatoztatni. Ő nem olyan gyerek, akivel a szülei tudnak dicsekedni. Egyszerűen csak él az ő saját világában és néha nem is próbálkozik beilleszkedni a világ rendjébe. Ezt igazolja, hogy már négy iskolából kirúgták. Nem igazán vannak barátai, de vannak olyan személyek, akikhez nagyon ragaszkodik, ilyenek a testvérei. Bátyja híres író és egy kicsit őt tartja példaképének. Allie, az öccse sajnos meghalt leukémiában. Ez az esemény nagyon összetörte Holdent. Öccse versekkel teleírt baseball kesztyűjét még mindig őrzi. Allie emléke az ő szemében a gyermeki ártatlanság szimbólumává vált. A kishúgát, Phoebet szereti a világon a legjobban. A nagyon okos és ártatlan lányban megtalálta a lelki társát. Amikor a fiú elmondja neki, hogy el fog utazni, a lány egyszerűen nem áll szóba vele, vitatkozni kezd, és ez arra ösztökéli Holdent, hogy gondolkozzon egy kicsit máshogy és maradjon vele.Holden Caufield nagyon bonyolult személyiség. Amellett, hogy csak egy kamasz, olyan gondolatai vannak, amelyekről mások csak álmodhatnak. A könyv végére már egy kicsit megváltozott amellett, hogy megtartotta a régi önmegát is. Mindenki azt kérdezi, mit fog tenni a jövőben. Szerinte ez hülye kérdés. „Mert honnan tudná az ember, mit fog csinálni, amíg meg nem csinálta? A válasz: sehonnan.”