Zabhegyező című fogalmazásom

A zabföldeken is túl…

A felnőtté válás… hát igen, ez az időszak minden ember életében a legnehezebb, még Holden Caufieldnek is, a történet főszereplőjének. Ez az időszak, amikor a kisgyermek elveszti a gyermeki énjét, bekerül a nagy semmibe, keresi az utat, hogy felnőtté váljon és elérje céljait. Ez az út mindenkinek más. Valaki az egyéniségével, tehetségével akar kitűnni a többiek közül, és van, akik szabadnyelvűségükkel vagy más egyéb módon.
Holden Caufield nekem olyan volt ebben a könyvben, mintha én magam lennék. Teljesen tudtam azonosulni a szereppel, mivel ő is hasonlóan gondolkodik, mint a legtöbb kamasz –például én-, de mellette úgy érzi, hogy ő más. Holden képes felismerni a világ hamisságát, amiben él, és tudja, mi kéne tennie, hogy jobbá tegye a világot. A kamaszok általában úgy érzik, mintha ők lehetnének a világ megmentői. Kész ötlettárak egészét tudják felmutatni, hogy mit kellene változtatni a világon. Holden Caufield egy egyéniség és tehetséges is, bár a tehetségét sohasem fogja tudni kamatoztatni. Ő nem olyan gyerek, akivel a szülei tudnak dicsekedni. Egyszerűen csak él az ő saját világában és néha nem is próbálkozik beilleszkedni a világ rendjébe. Ezt igazolja, hogy már négy iskolából kirúgták. Nem igazán vannak barátai, de vannak olyan személyek, akikhez nagyon ragaszkodik, ilyenek a testvérei. Bátyja híres író és egy kicsit őt tartja példaképének. Allie, az öccse sajnos meghalt leukémiában. Ez az esemény nagyon összetörte Holdent. Öccse versekkel teleírt baseball kesztyűjét még mindig őrzi. Allie emléke az ő szemében a gyermeki ártatlanság szimbólumává vált. A kishúgát, Phoebet szereti a világon a legjobban. A nagyon okos és ártatlan lányban megtalálta a lelki társát. Amikor a fiú elmondja neki, hogy el fog utazni, a lány egyszerűen nem áll szóba vele, vitatkozni kezd, és ez arra ösztökéli Holdent, hogy gondolkozzon egy kicsit máshogy és maradjon vele.Holden Caufield nagyon bonyolult személyiség. Amellett, hogy csak egy kamasz, olyan gondolatai vannak, amelyekről mások csak álmodhatnak. A könyv végére már egy kicsit megváltozott amellett, hogy megtartotta a régi önmegát is. Mindenki azt kérdezi, mit fog tenni a jövőben. Szerinte ez hülye kérdés. „Mert honnan tudná az ember, mit fog csinálni, amíg meg nem csinálta? A válasz: sehonnan.”

egy furcsa időszak

Bocsi, hogy a hétvégén nem írtam, de nagyon lefoglalt a Harry Potter 6 olvasása. Még most is amikor kb harmadszorra olvasom is találok olyan dolgokat amik fölött eddig elsiklottam. Mellesleg viselt dolgaimról annyit, hogy a múlt péntekem egy leírhatatlanul furcsa napom volt... Ja és egy kis kedvcsinálonak ide rakom ezt:

Tanulás, tanulás, tanulás

Hát megint írok... Mostanában nem sok minden történik velem (végül is csak lézengek a suliban, néha bejárok órákra meg alig kell tanulni) ez csak vicc volt. A valóság túlságosan is nehéz... Majd beleőrülök a tanulásba és lassan itt az angol vizsga. És még 4 HÉT a szünetig!! Nem fogom túlélni. Bár ma elmaradt a német óra (ez volt a nap csúcspontja és eredményeként az egész német csoport őrjöngésbe fogott, ami miatt az arra járó felsőbb és alsóbb évesek hülyenék néztek mintket... bár azok a felsőbb évesek akik szintén németet tanulnak csak mosolyogtak rajtunk :)Még annyit hogy kiújult a Harry Potter mániám és alig várom a karácsonyt :) na ennyi mára cicókáim

Yesterday I was in HELL

Namármost, úgy érzem h el kéne kezdenem írni is valamit... A hetek csak múlnak, a napok összefolynak és alig várjuk itt a koleszban a pénteket. Nem kell félreérteni, mivel imádjuk a koleszt, csak annyit kell tanulni h majd beleörülönk... ma már például mindenki úgy érezte h péntek van, de szerencsétlenségünkre nem. Holnap még át kell vészelnünk egy angol short Quizt és egy kémiát h csak a főbbeket említsem. Szerencsére már megírtam holnapra az esszémet A zabhegyezőről így azt már nem kell ma. Ja amugy nekem annyira megtetszett amit írtam a könyvről h sztem lassan majd fölrakom ide is (azért lassan mert kb másfél oldal hosszúságúra sikeredett és amugyis fáj a kezem. Na szóval tegnapról... tegnap olyan írtó-írtó sokat kellett tanulnom h félóránként kiakadtam és most jöttem rá h a matekdogámban amiről azt hittem h hibátlan lett elfelejtettem ellenőrzést írni az egy feladathoz, szóval BUKTA. Még egy nagy okosságot a végére: Én már csak élem az életemet és próbálom keresni a jó dolgokat benne.

egy köszönés....

In love

Coldplay: Lovers in Japan

COLDPLAY!

A kezdet...

Azért kezdek el blogot írni, hogy legyen egy olyan hely ahova fölrakhatom a kedvenc dolgaimat (képek, dalszöveget, klippek) és néha leírhatom h mit is érzek. Remélem hogy jól fogja mindenki érezni magát aki ide vetődik és nézegeti a bejegyzéseket.