Az ember mindig boldog valamiért, de miért nem lehet teljesen boldog? Az élet apró, mindennapos örömei csak kis ideig tartanak, míg a nagyokra sokat kell várni. De sajnos ezek után is történhetnek olyan dolgok, amik ezt az örömöt pillanatok alatt átformálják és már csak az emléke marad meg. Ez így nem fair. Vagy ahhoz, hogy boldognak érezzünk magunkat előbb meg kell éreznünk a szomorúság minden egyes cseppjét? De végső soron az a kérdés, hogy mi is a boldogság? Persze egy mosolygó ember boldognak tűnik, de lehet, hogy csak mosollyal palástolja a szomorúságát, ahogy én is tettem/teszem néha. So mi is a boldogság???
True and lasting happiness is love
A love of and connection to others despite their flaws
A love yourself and of living the life you've been given
A love of the experience of life itself
http://thegoodlife.org/how-to-be-happy
And Death spoke to them. He was angry that he had been cheated out of three new victims, for travellers usually drowned in the river. But Death was cunning. He pretended to congratulate the three brothers upon their magic, and said that each had earned a prize for having been clever enough to evade him.
So the oldest brother, who was a combative man, asked for a wand more powerful than any in existence: a wand that must always win duels for its owner, a wand worthy of the wizard who had conquered death! So Death crossed to an Elder Tree on the banks of the river, fashioned a wand from a branch that hung there, and gave it to the oldest brother.
Then the second brother, who was an arrogant man, decided he wanted to humiliate Death still further, and asked for the power to recall others from Death. So Death picked up a stone from the riverbank and gave it to the second brother, and told him the stone would have the power to bring back the dead.
And then Death asked the third and youngest brother what he would like. The youngest brother was the humblest and also the wisest of the brothers, and he did not trust death. So he asked for something that would enable him to go forth from that place without being followed by Death. And Death, most unwillingly, handed over his own Cloak of Invisibility.
Then Death stood aside and allowed the three brothers to continue on their way and they did so, talking with wonder of the adventure they had had, and admiring Death's gifts.
In due course the brothers separated, each for his own destination.
The first brother traveled on for a week or more, and reaching a distant village, sought out a fellow wizard with whom he had a quarrel. Naturally, with the Elder Wand as his weapon, he could not fail to win the duel that followed. Leaving his enemy dead upon the floor, the oldest brother proceeded to an inn, where he boasted loudly of the powerful wand he had snatched from Death himself, and of how it made him invincible.
That very night, another wizard crept upon the oldest brother as he lay, wine-sodden, upon his bed. The thief took the wand, and for good measure slit the oldest brother’s throat.
And so Death took the first brother for his own.
Meanwhile, the second brother journeyed to his own home, where he lived alone. Here he took out the stone that had the power to recall the dead, and turned it thrice in his hand. To his amazement and his delight, the figure of the girl he had once hoped to marry, before her untimely death, appeared at once before him.
Yet she was sad and cold, separated from him as by a veil. Though she had returned to the mortal world, she did not truly belong there and suffered. Finally, the second brother, driven mad with hopeless longing, killed himself so as truly to join her.And so Death took the second brother for his own.
But though Death searched for the third brother for many years, he was never able to find him. It was only when he attained a great age that the youngest brother finally took off the Cloak of Invisibility and gave it to his son. And then he greeted Death as an old friend, and went with him gladly, and, as equals, they departed this life.”
Lullabies, dreams, and love ever after.
Poems and songs with pipes and drums
A thousand welcomes when anyone comes.
That's the Irish for you!
Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi élet-erő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgéső esemény-szerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázó-hely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.
Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szerűen.
A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja főzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.
Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával-sodorja, újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.
A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük. Ha egy nő regényében az ,, ideális férfi " szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő ,, ideális nő " csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tőzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.
Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.
Már csak 6 nap és vége a diákok szenvedésének, habár csak 2 és fél hónapra, de legalább lesz egy kis szünet, mialatt feltölthetjük magunkat újra :) Már csak 6 nap... mindenki ezt mondogatja, de kemény 6 nap köszönhetően az évvégi hajtásnak. És ebben a pillanatban eltűnt az ihlet, ami arra sarkalt, hogy írjak most ide...... de sebaj majd legközelebb amikor nem lesz ilyen nyomott a hangulatom. Legszívesebben most egyedül lennék (koleszban lehetetlen) és olvasnék meg zenét hallgatnék és kizárnám a világot egy kis időre a fejemből...
Hát peoplelök ma egy fantasztikusan borzalmas napom volt... Reggel első óra: Dömel tanárúr, aki egy nagyon "vicces" emberke kioszt nekünk egy fizika dogát. NEXT: Dömel tanárúr tovább szívat minket és a kezünkbe nyom egy angol matek dolgozatot. Majd németen szódoga /igaz erről tudtam, de akkor is.../ És most nem tudom leírni, h mit is gondolok, mert a szobatársnőm itten csinálja a fesztivált és nem tudok gondolkodni... hát már csak ilyen itt az élet a koleszban és éppen az előbb dugta a képembe a fogkeféjét... ugyhogy GOOD NIGHT! SLEEP WELL! KISS!
/remélem nincs olyan aki nem ismerné :D/
Na újra írok... Néha már úgy érzem, hogy kezdek átlátni a káoszon, de akkor mindig bejön vmi gikszer és hát ennyi... Na most már végre eljött a suliban a diákhét :) miden este film nézés az aulába, délután programok, ma retro-nap volt (mindenki cuki pöttyösben még én is :D ), pénteken 4 órás buli 3 DJ-vel azt szombaton osztályelőadásokkal zárunk. Már csak az órákat kéne elhalasztani :D
Mostanában sokat gondolkoztam ezen a blog írás dolgon és arra jutottam, hogy én amúgy se szeretem leírni hogy miket érzek vagy mik történnek velem, ezért inkább a gondolataimat és írásaimat fogom veletek megosztani. (amúgy én se szeretem ezeket visszaolvasni)
Sajnálom, hogy nem írtam mostanában, de igazándiból nem volt kedvem beszélni a viselt dolgaimról. Igazándiból mostanában úgy érzem, hogy teljes zűrzavar az életem... Karácsonykor olvastam egy nagyon jó könyvet, ami mostanra már a kedvenceim közé tartozik. Ez a Twilight. Teljesen magával ragadott a történet és már alig várom a folytatást. Már filmen is megjelent, amit szintén ajánlók mindenkinek, bár először a könyvet érdemes elolvasni :) Nem mulaszthatom el még egy japán drama, a Koizora említését sem. Mindkettő tele van szerelemmel és akcióval :)A zabföldeken is túl…
A felnőtté válás… hát igen, ez az időszak minden ember életében a legnehezebb, még Holden Caufieldnek is, a történet főszereplőjének. Ez az időszak, amikor a kisgyermek elveszti a gyermeki énjét, bekerül a nagy semmibe, keresi az utat, hogy felnőtté váljon és elérje céljait. Ez az út mindenkinek más. Valaki az egyéniségével, tehetségével akar kitűnni a többiek közül, és van, akik szabadnyelvűségükkel vagy más egyéb módon.
Holden Caufield nekem olyan volt ebben a könyvben, mintha én magam lennék. Teljesen tudtam azonosulni a szereppel, mivel ő is hasonlóan gondolkodik, mint a legtöbb kamasz –például én-, de mellette úgy érzi, hogy ő más. Holden képes felismerni a világ hamisságát, amiben él, és tudja, mi kéne tennie, hogy jobbá tegye a világot. A kamaszok általában úgy érzik, mintha ők lehetnének a világ megmentői. Kész ötlettárak egészét tudják felmutatni, hogy mit kellene változtatni a világon. Holden Caufield egy egyéniség és tehetséges is, bár a tehetségét sohasem fogja tudni kamatoztatni. Ő nem olyan gyerek, akivel a szülei tudnak dicsekedni. Egyszerűen csak él az ő saját világában és néha nem is próbálkozik beilleszkedni a világ rendjébe. Ezt igazolja, hogy már négy iskolából kirúgták. Nem igazán vannak barátai, de vannak olyan személyek, akikhez nagyon ragaszkodik, ilyenek a testvérei. Bátyja híres író és egy kicsit őt tartja példaképének. Allie, az öccse sajnos meghalt leukémiában. Ez az esemény nagyon összetörte Holdent. Öccse versekkel teleírt baseball kesztyűjét még mindig őrzi. Allie emléke az ő szemében a gyermeki ártatlanság szimbólumává vált. A kishúgát, Phoebet szereti a világon a legjobban. A nagyon okos és ártatlan lányban megtalálta a lelki társát. Amikor a fiú elmondja neki, hogy el fog utazni, a lány egyszerűen nem áll szóba vele, vitatkozni kezd, és ez arra ösztökéli Holdent, hogy gondolkozzon egy kicsit máshogy és maradjon vele.Holden Caufield nagyon bonyolult személyiség. Amellett, hogy csak egy kamasz, olyan gondolatai vannak, amelyekről mások csak álmodhatnak. A könyv végére már egy kicsit megváltozott amellett, hogy megtartotta a régi önmegát is. Mindenki azt kérdezi, mit fog tenni a jövőben. Szerinte ez hülye kérdés. „Mert honnan tudná az ember, mit fog csinálni, amíg meg nem csinálta? A válasz: sehonnan.”
