2009. február 7., szombat
Waiting...
2009. február 2., hétfő
Thinking...
Mostanában sokat gondolkoztam ezen a blog írás dolgon és arra jutottam, hogy én amúgy se szeretem leírni hogy miket érzek vagy mik történnek velem, ezért inkább a gondolataimat és írásaimat fogom veletek megosztani. (amúgy én se szeretem ezeket visszaolvasni)Először is mostanában sokat gondolkoztam az emberek szerepköreiről és erre jutottam:
'Ha egy szerepbe kényszerítesz valakit, majd az a személy téged ugyanabba a helyzetbe kényszerít, akkor tudod meg, hogy ő mit is érzett.'
2009. január 19., hétfő
Egy újabb év...
Sajnálom, hogy nem írtam mostanában, de igazándiból nem volt kedvem beszélni a viselt dolgaimról. Igazándiból mostanában úgy érzem, hogy teljes zűrzavar az életem... Karácsonykor olvastam egy nagyon jó könyvet, ami mostanra már a kedvenceim közé tartozik. Ez a Twilight. Teljesen magával ragadott a történet és már alig várom a folytatást. Már filmen is megjelent, amit szintén ajánlók mindenkinek, bár először a könyvet érdemes elolvasni :) Nem mulaszthatom el még egy japán drama, a Koizora említését sem. Mindkettő tele van szerelemmel és akcióval :)2008. december 9., kedd
Zabhegyező című fogalmazásom
A zabföldeken is túl…
A felnőtté válás… hát igen, ez az időszak minden ember életében a legnehezebb, még Holden Caufieldnek is, a történet főszereplőjének. Ez az időszak, amikor a kisgyermek elveszti a gyermeki énjét, bekerül a nagy semmibe, keresi az utat, hogy felnőtté váljon és elérje céljait. Ez az út mindenkinek más. Valaki az egyéniségével, tehetségével akar kitűnni a többiek közül, és van, akik szabadnyelvűségükkel vagy más egyéb módon.
Holden Caufield nekem olyan volt ebben a könyvben, mintha én magam lennék. Teljesen tudtam azonosulni a szereppel, mivel ő is hasonlóan gondolkodik, mint a legtöbb kamasz –például én-, de mellette úgy érzi, hogy ő más. Holden képes felismerni a világ hamisságát, amiben él, és tudja, mi kéne tennie, hogy jobbá tegye a világot. A kamaszok általában úgy érzik, mintha ők lehetnének a világ megmentői. Kész ötlettárak egészét tudják felmutatni, hogy mit kellene változtatni a világon. Holden Caufield egy egyéniség és tehetséges is, bár a tehetségét sohasem fogja tudni kamatoztatni. Ő nem olyan gyerek, akivel a szülei tudnak dicsekedni. Egyszerűen csak él az ő saját világában és néha nem is próbálkozik beilleszkedni a világ rendjébe. Ezt igazolja, hogy már négy iskolából kirúgták. Nem igazán vannak barátai, de vannak olyan személyek, akikhez nagyon ragaszkodik, ilyenek a testvérei. Bátyja híres író és egy kicsit őt tartja példaképének. Allie, az öccse sajnos meghalt leukémiában. Ez az esemény nagyon összetörte Holdent. Öccse versekkel teleírt baseball kesztyűjét még mindig őrzi. Allie emléke az ő szemében a gyermeki ártatlanság szimbólumává vált. A kishúgát, Phoebet szereti a világon a legjobban. A nagyon okos és ártatlan lányban megtalálta a lelki társát. Amikor a fiú elmondja neki, hogy el fog utazni, a lány egyszerűen nem áll szóba vele, vitatkozni kezd, és ez arra ösztökéli Holdent, hogy gondolkozzon egy kicsit máshogy és maradjon vele.Holden Caufield nagyon bonyolult személyiség. Amellett, hogy csak egy kamasz, olyan gondolatai vannak, amelyekről mások csak álmodhatnak. A könyv végére már egy kicsit megváltozott amellett, hogy megtartotta a régi önmegát is. Mindenki azt kérdezi, mit fog tenni a jövőben. Szerinte ez hülye kérdés. „Mert honnan tudná az ember, mit fog csinálni, amíg meg nem csinálta? A válasz: sehonnan.”
2008. november 30., vasárnap
egy furcsa időszak
2008. november 24., hétfő
Tanulás, tanulás, tanulás

Hát megint írok... Mostanában nem sok minden történik velem (végül is csak lézengek a suliban, néha bejárok órákra meg alig kell tanulni) ez csak vicc volt. A valóság túlságosan is nehéz... Majd beleőrülök a tanulásba és lassan itt az angol vizsga. És még 4 HÉT a szünetig!! Nem fogom túlélni. Bár ma elmaradt a német óra (ez volt a nap csúcspontja és eredményeként az egész német csoport őrjöngésbe fogott, ami miatt az arra járó felsőbb és alsóbb évesek hülyenék néztek mintket... bár azok a felsőbb évesek akik szintén németet tanulnak csak mosolyogtak rajtunk :)Még annyit hogy kiújult a Harry Potter mániám és alig várom a karácsonyt :) na ennyi mára cicókáim

