2011. november 27., vasárnap

Egyszer fent, egyszer lent....

Life is a lot like a card game. You've got to learn to play with the cards you are dealt. If you can replace your cards, good, go ahead and do so. If you can't, make the most of the cards you have been dealt.


2011. szeptember 10., szombat

Beedle the Bard: The Tale of the Three Brothers

“There were once three brothers who were travelling along a lonely, winding road at twilight. In time, the brothers reached a river too deep to wade through and too dangerous to swim across. However, these brothers were learned in the magical arts, and so they simply waved their wands and made a bridge appear across the treacherous water. They were halfway across when they found their path blocked by a hooded figure.

And Death spoke to them. He was angry that he had been cheated out of three new victims, for travellers usually drowned in the river. But Death was cunning. He pretended to congratulate the three brothers upon their magic, and said that each had earned a prize for having been clever enough to evade him.

So the oldest brother, who was a combative man, asked for a wand more powerful than any in existence: a wand that must always win duels for its owner, a wand worthy of the wizard who had conquered death! So Death crossed to an Elder Tree on the banks of the river, fashioned a wand from a branch that hung there, and gave it to the oldest brother.

Then the second brother, who was an arrogant man, decided he wanted to humiliate Death still further, and asked for the power to recall others from Death. So Death picked up a stone from the riverbank and gave it to the second brother, and told him the stone would have the power to bring back the dead.

And then Death asked the third and youngest brother what he would like. The youngest brother was the humblest and also the wisest of the brothers, and he did not trust death. So he asked for something that would enable him to go forth from that place without being followed by Death. And Death, most unwillingly, handed over his own Cloak of Invisibility.

Then Death stood aside and allowed the three brothers to continue on their way and they did so, talking with wonder of the adventure they had had, and admiring Death's gifts.

In due course the brothers separated, each for his own destination.

The first brother traveled on for a week or more, and reaching a distant village, sought out a fellow wizard with whom he had a quarrel. Naturally, with the Elder Wand as his weapon, he could not fail to win the duel that followed. Leaving his enemy dead upon the floor, the oldest brother proceeded to an inn, where he boasted loudly of the powerful wand he had snatched from Death himself, and of how it made him invincible.

That very night, another wizard crept upon the oldest brother as he lay, wine-sodden, upon his bed. The thief took the wand, and for good measure slit the oldest brother’s throat.

And so Death took the first brother for his own.

Meanwhile, the second brother journeyed to his own home, where he lived alone. Here he took out the stone that had the power to recall the dead, and turned it thrice in his hand. To his amazement and his delight, the figure of the girl he had once hoped to marry, before her untimely death, appeared at once before him.

Yet she was sad and cold, separated from him as by a veil. Though she had returned to the mortal world, she did not truly belong there and suffered. Finally, the second brother, driven mad with hopeless longing, killed himself so as truly to join her.

And so Death took the second brother for his own.

But though Death searched for the third brother for many years, he was never able to find him. It was only when he attained a great age that the youngest brother finally took off the Cloak of Invisibility and gave it to his son. And then he greeted Death as an old friend, and went with him gladly, and, as equals, they departed this life.”

2011. május 31., kedd

Me & Mr Darcy

"To you I shall say, as I have often said before, Do not be in a hurry, the right man will come at last..."
/Jane Austen/

2011. május 13., péntek

Fukai mori - Deep Forest

There must still be the soul that you have left behind, hidden somewhere
In the deep deep of the forest lying among the trees
People who are too tired they just don't look around, any farther
They disappear into the eternal darkness of a foreign place

Could we still have seen if we were there?
Could we have seen it if it were little?

Go on with our lives and lose those things behind.
Wrapped around in lies, we stand there voiceless.
We want to leave our lives, until we find a way.
Searching for the light for eternity.

Things are passing and changing and moving around,
But the colors of the sky,
Still remain the same, as we used to know,
Every single day.

We are running so free now, ignoring the risk
The limits that we had.
Leave our fears behind, take another chance.
Our souls will live again.

If we could catch the rhythm of time,
We could probably fly so high.

Could we still have seen if we were there?
Could we have seen it if it were little?

Go on with our lives, and lose those things behind.
Wrapped around in lies, we stand there voiceless.
We want to leave our lives, until we find a way.
Searching for the light for eternity

Go on with our lives, and lose those things behind.
Wrapped around in lies, we stand there voiceless.
We want to leave our lives, until we find a way.
Searching for the light for eternity

2011. március 13., vasárnap

Nowhere

I can't stand... but I must and it hurts so much... so pokerface up!

2011. március 6., vasárnap

Mindenhonnan :)

Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet.

Everybody's looking for something. Something, that makes it all complete. You"ll find it in the most fantastic places; in your lover's eyes, in the deepest friendship, in the words of others.. a simple word can make you smile or cry. But when you have found that special thing, you'll fly without wings.

Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál.

Amikor 16 éves vagy, mindenkibe beleszeretsz. 17 évesen megismersz valakit, akit különlegesnek hiszel, de hamar 18 leszel, és már túl is vagy az első csalódáson. Mire betöltöd a 19-et, megtalálod azt, akit mindig is kerestél, de az érzések gyorsan változnak, és 20 évesen újra kezdenél mindent. De legbelül tudod, hogy valaki csak rád vár.

Gilmore Girls:

Lorelai: Mi ez? Luke: Műszaki leírás a furgonomhoz. Egyszerű, a számok a sebességek. Az R... Lorelai: Rádió! Luke: Rükverc! Lorelai: Rükverc, tényleg. Luke: Az egyes... Lorelai: A legmagányosabb szám. Luke:Sebesség!!!

Lorelai: Kérdezhetek egy hülye kérdést? Luke: Nincs hülye kérdés. Lorelai: Hogy folyik ki a tinta a tollból? Luke: Van hülye kérdés.

Lorelai: Szia Luke, hol vagy? Luke: Kb. 10 percnyire a 'ha itt laknék már főbe lőttem volna magam'-tól.
Lorelai: ‎"Azt hallottam, az szép hely ebben az évszakban"

2011. március 5., szombat

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai


„A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, akár a fa a leveleit, míg nem egy szép nap elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi.”

A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél. Nemcsak azt akadályozzák meg, hogy bizonyos helyeket fölkeressünk, hanem meg is fosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk, és nem olyannak, amilyennek lenni szeretnénk.

Ha valaki egy nagy házban él, bizonyára nagyon büszke arra a sok szép holmira, amije van. De ha meghallja a tűz pattogását, egy szempillantás alatt el tudja dönteni, mi ér számára a legtöbbet.


"Ez az oka , amiért az álmok olyan veszélyesek: úgy terjednek, mint a tűz, és néha tökéletesen elpusztítanak bennünket."

"A gésák között járja egy mondás, hogy az a nap, amikor egy gésajelölt debütál, olyan, mint amikor a hernyóból pillangó lesz."

Az emberek többsége úgy él, ahogyan a folyók folynak – lejtőn lefelé haladnak egészen addig, amíg valamilyen akadály meg nem változtatja a folyásirányukat.”

„Az életben egyikünk sem találkozik annyi szeretettel, amennyire szüksége volna.”

„… nyitott szemmel élj! Ha nem feledkezel el kitűzött céljaidról, minden alkalmat meg fogsz ragadni, hogy közelebb kerülj hozzájuk.”

„Nem minden barát nevezhető egyúttal igazi barátnak is. A kétféle barátság között nagyon nagy a különbség.”

„… veszélyes, ha csak az foglalkoztat bennünket, ami hiányzik.”

„Néha csak az segít át minket a nehézségeken, ha elképzeljük, milyen volna az a világ, amelyben teljesülhetnek álmaink.”

„… a szebb jövő sohasem jön el, ha ölbe tett kézzel várjuk és nem teszünk semmit annak érdekében, hogy eljöjjön.”

„… saját magunknak kell legyőznünk a csalódásunkat.”

„Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.”

Kifesti az arcát, csak azért, hogy elrejtse. A szeme, akár a víz mélye. Egy gésának nem lehetnek vágyai, egy gésának nem lehetnek érzései. A gésa a lebegő világ művésze. Táncol, énekel, szórakoztat. Megtesz bármit, amit kérsz. A többit homály fedi. A többit TITOK …”

2011. február 27., vasárnap

Waiting for St. Patrick's day :)


Leprechauns, castles, good luck and laughter

Lullabies, dreams, and love ever after.

Poems and songs with pipes and drums

A thousand welcomes when anyone comes.

That's the Irish for you!


2011. január 30., vasárnap

A new year, a new life....

Mindenki abban reménykedik, hogy egy új év kezdetével, valami új és jobb fog jönni. Sajnos ez nem mindig igaz. Hiszen, ha visszatekintünk a már hátunk mögött lévő évre és átgondoljuk, hogy mi is történt velünk, nem mindig olyan, mint amilyennek az év kezdetén gondoltuk. Persze számos élménnyel és tudással gazdagodtunk, de nem biztos, hogy mindent elértünk, amit szerettünk volna és hogy jobb lett e az életünk. Ahogy én visszatekintek az elmúlt évre, nem is tudom igazán felidézni hogy mennyi jó vagy éppenséggel rossz dolog történt velem. Az viszont biztos, hogy megváltoztam sok tekintetben és újabb álmok és célok jelentek meg előttem.