Halloween :)

Halloween is an annual holiday observed on October 31, primarly in Canada, Ireland, the Unites States and the United Kingdom. It has roots in the Celtic festival of Samhain and the Christian holiday All Saints' Day, but is today largerly a secular celebration. Common Halloween activities include trick-or-treat, wearing costumes and attending costume parties, carving jack-o'-lanterns, ghost tours, bonfires, apple bobbing, visiting haunted attractions, commiting pranks, telling ghost stories or other frightening tales, and watching horror films. The word Halloween is first attested in the 16th century and represents a Scottish variant of the fuller All-Hallows-Even ("evening"), that is, the night before All Hallows Day.

"Trick or Treat,
smell my feet,
give me something
good to eat!"

Hard times

Sajnálom, hogy mostanában csak videókkal és mások által íródott szerzeményekkel írok, de nincs sok időm az írásra. Mellesleg ezek is eléggé kifejezőek, szerény véleményem szerint. Ez az év a legnehezebb az iskolában és a kimerültség nagyon megvisel. Alig van időm kikapcsolódni, zenét hallgatni, olvasni, rajzolni és persze írni sincs időm. A gondolataim egyre csak a határidők körül forognak és hogy mi lesz velem. Tudom hogy nem dől össze a világ, ha nem teljesítek túl jól, de mégis felmerül a kérdés: Menni fog ez nekem? és továbbá: Tényleg ezt végé kell csinálnom, hogy elérjem a célomat/álmomat? És mi van ha már én se tudom hogy mik azok? Igaza volt annak az embernek aki ezt mondta: "Nem tervezek, mert ha tervezek elvárásaim vannak, és ha nem jön össze akkor csalódom." De én szeretek álmodozni és az álmaimat szeretném is valóra váltani. Csak az a baj, hogy ez cseppet sem könnyű, az oda vezető utat pedig nem lehet megrövidíteni vagy megkönnyebbíteni. Ha pedig egy másikat választok, ami könnyebb, akkor elveszítek egy álmot.

Csokonai: A reményhez :)

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!